Valóban lúdtalp?

A magyar köznyelvben csak „lúdtalpnak” nevezett lábelváltozás (pes planus) a láb túlzott terhelése, a láb csökkent teherviselő képessége, helytelen irányú terhelés, balesetet, gyulladást követően, egyéb betegség miatt kialakuló deformitás, vagy veleszületett elváltozás. Valójában lapos lábat jelent, és nagyon sok tévhit kering vele kapcsolatban.

Ahogy arról már írtam, a lábunk csontjai haránt- és hosszanti boltozatot alkotnak, a lábfej boltozatai, és a talp ideális esetben három ponton érintkeznek a talajjal. A láb boltozatokat a láb talpi részén elhelyezkedő, és oda futó szalagok és izmok tarják meg, melyek rugalmasságot kölcsönöznek a lábnak, így a járás, futás, ugrás során keletkező rázkódások letompulnak. A boltozatos szerkezet az építészetben is kedvelt forma, mivel sokkal strapabíróbb, ugyanígy a boltozatos szerkezetű láb is alkalmasabb a test súlyának a viselésére, mint az egyenes talp.

Ez a csodás boltozatos szerkezet a csecsemőben, kisgyerekben még nincs meg, ezért is vannak olyan pihe-puha, párnás talpacskáik, amit annyira szeretünk fogdosni, puszilgatni. 🙂 A láb boltozatok a lábizmok által akkor kezdenek formálódni, megemelődni, amikor a gyerek elkezd járni, és nagyjából 10 éves koráig tart, így esetükben nincs értelme lúdtalpról beszélni, csak azért, mert esetleg még lapos a lába.

Viszont nagyon lényeges, hogy ne erőltessük a mihamarabbi felállást és a járást! Az is legalább annyira meghatározó, hogy milyen lábbelit adunk a lábára, illetve sokakkal egyetértésben inkább azt írom, hogy amíg csak lehet, ne adjunk rá cipőt, ha fázik a lába, akkor is inkább csak zoknit, puha talpú babacipőt.

Később is csak olyan cipőt válaszunk számára, amely könnyű, jól szellőző anyagból van, legyen boltozatemelő nélküli!, egyenes, hajlékony talpú, csúszásmentes. A szabályozható szélességű, hátul a sarkaknál merev, zárt, magasszárú a megfelelő lábbeli.

Teljes tévhit, régi megalapozatlan berögződés (és nem kevés üzleti érdek is), hogy a gyerek lába kóros irányba fog változni, ha mindjárt a kezdetekben nem különféle mesterséges megtámasztásokkal, betétekkel, ékekkel, ortopéd cipőkkel segítjük a láb formálódást. Így azonban több kárt okozunk, mint hasznot, hiszen pont azokat az izmokat lustítjuk, sorvasztjuk el, amik még ki sem fejlődtek igazán!

Ahogyan különbözünk alkatban, magasságban, kinézetben, hajunk színében, hangunk mélységében, és még sok minden másban, ugyanúgy egyéni a lábunk kinézete, a lábunk boltozatainak magassága, a talplenyomataink, és a járásunk is. Nem ajánlott csak esztétikai szempontokat, és divatos irányzatokat figyelembe venni a „lúdtalp” esetében (sem), és sokszor kényelmetlen betétekkel, cipőkkel feleslegesen „kezelni” a gyerek lábát, ha egyébként panaszmentes.

A különféle betétekkel rendelkező lábbelik ugyanis csak tünetekkel járó esetekben szükségesek, mint pl. állandó lábfájdalom, csökkent terhelhetőség, boka fájdalom, belső talp él fájdalom, idősebb gyermekeknél, kamaszoknál térdkalácstáji fájdalom. Ezekben az esetekben is csak podológus, ortopéd orvos tanácsára, és kivizsgálások után, egyénre szabottan. Még véletlenül se csak úgy, magunktól, mert azt olvastuk, halottuk, láttuk, hogy ez kell, és mert csak nem tetszik a gyerek lába.

A „lúdtalp” testtartásban, mozgásban megfigyelhető zavar, gyengeség, a láb boltozatos szerkezetének hiánya, illetve csökkent volta. Speciális betétek, cipők, beavatkozások helyett sokkal többet tehetünk a gyerekek egészséges testtartásáért, mozgásáért, lábboltozatainak és terhelési felszíneinek kialakulásért, ha az ezeket működtető izmok, szalagok, inak nyújtásával, erősítésével foglalkozunk. Tartásjavító, minél több mezítláb, egyenetlen talajon történő mozgással, masszázzsal, talpmasszázzsal, különféle, az adott gyerek számára speciálisan összeállított tornával, amely az egész testet, és nemcsak a lábakat tornáztatja.

A „lúdtalp” három fajtáját különítjük el. A pes planus esetén a láb hosszanti boltozata süllyed meg. A pes planovalgus esetén mindehhez a sarok valgus helyzete is társul. Pes transversoplanus esetén a harántboltozat süllyedése dominál.

Mint minden esetben, itt is szükséges a megelőzés, a kiváltó okok megszüntetése, amennyire csak lehetséges, pl: túlsúly, túl kemény, szűk, magassarkú vagy épp teljesen lapos talpú cipő, megerőltetés, laza ízületek, kevés mozgás, túl sok ülés vagy fekvés,…

Ahogyan a gyerekek esetében, úgy felnőtt korban is csak akkor célszerű a különböző talpbetétek, és speciális cipők viselése, ha a deformitás előrehaladott mértékű, vagy valamilyen fájdalom jelentkezik. Ebben az esetben is csak a szakember által végzett talp és egyéb vizsgálatok alapján előírt, egyénre szabott betét és cipő viselése ajánlott.

Munkából, vagy sportból adódó esetekben, amikor a láb folyamatosan túlterhelődik, megelőzés céljából olyan talpbetétet, vagy speciális cipőt célszerű viselni, amely a túlterhelés következményeit csökkenti.

Felnőttek esetében is kihat a mindennapi élet minőségére az egyenetlen talajon történő mezítlábas mozgás, a masszázs, talpmasszázs, pihentetés, illetve a tartásjavító, és egyéb speciális, az egész testet megmozgató torna, amely figyelembe veszi az egyén adottságait.

Feltétlenül javaslom a megfelelő szakemberek felkeresését, illetve a rendszeres otthoni lábápolást is, amelyhez honlapomon tanácsokkal, tippekkel is szolgálok.

Kezeink, lábaink igazi mesterművek, fantasztikus munkát végeznek, ezért megérdemlik a figyelmet és a törődést. Forduljon hozzám bizalommal, ha szakszerű, biztonságos, kíméletes, és hatékony kéz és lábápolást szeretne.

Ha tetszett a cikk, ossza meg másokkal is!

Hozzászólás lezárva!